Letter Force

Azt mondja Bokros kapcsán:

"Nagyítás:

Az szerepel egy helyen a könyvben, hogy aki a determináltságról beszél, az a szabadságtól foszt meg. Hát én az utóbbi időkben mást sem hallok, mint hogy a problémáinkat nem lehet másként megoldani, mint ahogyan ezt jelen pillanatban látjuk. Nincsenek előttünk utak, csak az, amelyiken megyünk éppen. Senki sem tudna mást, jobbat esetleg. Tudatos ez vagy szimplán butaság?

Lánczi:

Nem butaság. Ennek, mint minden makacsul élő gondolatnak, megvan a maga előzménye. A determináltság benne van az antik filozófiában is. Ez a démokritoszi atomelmélet; az atomok az űrben determináltan hullanak, néha összeütköznek, ám ez csak véletlenszerű, mert minden determinált. Ilyen atomszemek vagyunk mi, emberek, és az utunk gyakorlatilag el van döntve. A determinista felfogás egészen az újkorig tart, amikor a haladás nevében öltött új formát. Majd jött egy Karl Marx nevű ember, aki ebből egy komplett materialista történetfilozófiát csinált. Azt mondja – ez már XIX. századi gondolat, egyszerűen olyan mélyen benne élt a XIX. században Marxtól függetlenül is, hogy ha ma valaki ránéz a brazil zászlóra, akkor azt látja, hogy „ordem e progresso”, vagyis rend és haladás –, hogy determinált haladás van, vagyis nem lehet nem haladni. A történelem halad valahonnan valahová, nem is lehet megállítani. Ezt vagy megérti valaki, és együtt halad vele, vagy nem. A kommunizmus az együtt haladni nem akarókat vagy megölte, vagy politikailag lefokozta, kirekesztette. De a történelmi determináltságot vallja minden modern tudományhoz kötött felfogás is. A közgazdászoknál lehet a társadalomtudományok közül a legjobban megtapasztalni. Ezen alapszik például a bokrosi imázs is: adott helyzetben egy út van. Ha Bokros jó közgazdász, akkor jó politikus is. Ez nyilvánvaló tévedés. Engem nem érdekel Bokrosnak sem a politikája, sem a személye. A gondolkodásmódja, az tünet. A politika nem a konkrét tudásfajtáról szól, hanem sokféle tudásforma – racionalitás, intuíció, okosság – egyesítésének a képességéről."

A levezetés kezdőpontja a kérdésbe foglalt tétele Lánczinak: " aki a determináltságról beszél, az a szabadságtól foszt meg." Majd jön Démokritosz, a brazilok, a kommunisták. A végén az ostor Bokroson csattan. Lánczi a bölcselői magaslatról leszól és hangsúlyozza: "engem nem érdekel Bokrosnak sem a politikája, sem a személye." Nem érdekli, de lenézi. A bölcsész itt lenézi a jómatekost, nagyon úgy tűnik, hogy itt erről is van szó. Kimódol Bokrossal kapcsolatban valami vakdeterminista hozzáállást, majd ezzel szembeállítja a sokféle tudásforma egyesítésének érdekes-titokzatos( bár nem érthetetlen) politikusi szerepét. Az egész gondolatmenet veleje: Bokros egy közgazdaságtanba zápult agyú egyén, aki ezért a politikusi szerepre alkalmatlan. Igaz, ezt Lánczi úgy deríti ki, hogy eközben nem érdekli a bírált politikus politikája, csak az, amit ő a gondolkodásmódjának vél. Lengyelhez hasonlóan Lánczi is egy igen primítív rémképet fest Bokrosról ( Bokros eszmei felmenői között persze ott vannak a bolsik is).

A másik dolog az az egyébként, hogy a politika nagyon nagy része ( költségvetés...stb.) azért mégis elsősorban a közgazdaságtan területét érinti ( van más is persze): a nemzet háztartásáról van szó. Ahogy azt ma a szociális ügy kapcsán Tallián Miklós megfogalmazta:

"A lényegi állítás, hogy a nyomorultak vélt érdekeit közpénzből védő szakértők pejoratív wallstreetjournalozásának ellenére a szegények legjobb esélye a felemelkedésre a kapitalizmus, a szabad munkaerőpiac, és minden olyan intézkedés, amelyik ennek irányába mutat, illetve segíti a visszailleszkedést. "

Nos, a filozófusok állama helyett, akkor már inkább a közgazdászoké. Ez az egyik. A másik: nem tudom ki hiszi el ezt a marhaságot, hogy Bokros csak pénzügyeket látja lelki szemei előtt. Itt egy példa:

"A verseny- és minőségellenes, a társadalom erőforrásainak pazarlását eredményező, élősdi és korrupt kultúrát fel kell váltani a minőségi munkát és ennek alapján az emberi méltóságot középpontba helyező, a társadalom javaival minden szinten felelősen - sajátunkénál gondosabban - gazdálkodó szemléletnek. Ez megköveteli az államháztartás áttekinthetőségét és képviselőinek tisztakezűségét. A jövőfelélő gazdaságpolitika és jövőromboló kultúra helyébe jövőépítő felfogást és magatartást kell állítani. Ez nemcsak a gazdasági növekedés és a nyomában járó felzárkózás kulcsa, hanem a jövő kiegyensúlyozott, türelmes, szolidáris, együttműködő társadalmának is az egyik legfontosabb biztosítéka. "

Ezek a kifejezések: "a minőségi munkát és ennek alapján az emberi méltóságot középpontba helyező",és:  " jövőromboló kultúra helyébe jövőépítő felfogást és magatartást kell állítani" , no meg: "a jövő kiegyensúlyozott, türelmes, szolidáris, együttműködő társadalmának is az egyik legfontosabb biztosítéka. " nem egy szűkagyú deterministáról árulkodnak. Szolidaritás, türelem, emberi méltóság, jövőépítés, ezek elsősorban nem  ökonómiai fogalmak.

Mellesleg szerintem nem igazán tartható a determinizmus és a szabadság ilyen merev szembeállítása sem, ami Lánczi idézett gondolatmenetének alapja.

Ahogy erre Seres is céloz ( egy hétig még csak offline) Bokros egyáltalán nem csak az ökonómiai determinizmust jelenti:

"A patetikus hazudozó Michael Moore-ral ellentétben én tényleg szeretem a kapitalizmust. Tehát nem kisebbik rossznak tartom, valamiféle sajnálatos, igazságtalan, de jólétteremtő berendezkedésnek, aminek a "vadhajtásait" az első adandó alkalommal le kell nyesegetni - nem. Azért kell kapitalizmus, mert morálisan ez a helyes. "